Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig , Budapest 2026.02.15-án 23:59 óra helyszín: Néprajzi Múzeum

A Zsolnay, a holicsi, a hollóházi, a Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatása találkozik a Néprajzi Múzeum kiállítóterében, hogy a hazai keménycserépgyártás csaknem kétszáz éves történetén keresztül meséljen a magyar ízlésről, identitásról és a mindennapok alakulásáról.

A Zsolnay, a holicsi, a hollóházi, a Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatása találkozik a Néprajzi Múzeum kiállítóterében, hogy a hazai keménycserépgyártás csaknem kétszáz éves történetén keresztül meséljen a magyar ízlésről, identitásról és a mindennapok alakulásáról. A Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig című nagy szabású tárlat a Néprajzi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében valósul meg, és a keménycserép sokszínű világát mutatja be – a főúri étkészletek eleganciájától a parasztházak falait díszítő színes tányérokig. A tárlaton látható mintegy 600 db műtárgyon keresztül nemcsak ugyanannak az anyagnak a sokféle felhasználásával találkozunk, hanem hallhatunk társadalmi mobilitásról, a nemzeti önkép változásáról vagy a modern formatervezés kialakulásáról.

A keménycserép – vagy más néven kőedény – egy 1100–1200 °C-on égetett, fehér, vékony falú, finoman formázható anyag, amely a 18. század első felében indult hódító útjára Angliából. Néhány évtized alatt meghódította Európát, majd a magyar piacot is. A 19. század során a hazai műhelyek és gyárak keménycserépből készült termékei egyszerre lettek a polgári otthonok elegáns kellékei a parasztházak díszei, és helyet kaptak az uralkodói asztalokon is.

A három intézmény – a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központhoz tartozó Magyar Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum – együtt szereplő és egymást kiegészítő tárgyanyaga egyedülálló áttekintést nyújt. A látogatók megismerhetik a díszkerámia művészi csúcsait (Zsolnay, Fischer, Hollóháza), a paraszti tárgykultúra üzenethordozó tányérvilágát és a polgári élet mindennapi kellékeit. A kiállítás bemutatja, miként vált a keménycserép a 19. század végére a magyar iparművészet egyik legfontosabb szimbólumává, és hogyan járult hozzá a nemzeti formanyelv kialakításához. A gyárak – különösen a Zsolnay – a népi motívumok, történeti és a keleti ornamentika szabad variálásával keresték a magyar stílust, miközben a Monarchia piacán megjelenő külföldi üzemek (Altrohlau, Wilhelmsburg) célzottan a magyar közönségnek gyártottak. Ez a sokszínű verseny tette a korszakot egyszerre izgalmassá és ellentmondásossá.

A 19. század első évtizedeinek műhelyekben megszülető áttört peremű tányérok, plasztikus díszek és levonóképek a polgári reprezentáció világából indultak. A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, majd egyszerűsödve, élénk színekkel tértek vissza a paraszti enteriőrök falaira, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el – miközben a feliratok („Emlék”, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek) a 19. század végére személyes üzenetté váltak. A tányér így nemcsak dísz, hanem kommunikációs felület: identitás, érzelem, humor és propaganda hordozója. A látogatók egy interaktív, digitális alkalmazás segítségével maguk is elkészíthetik és elküldhetik saját „tányérüzenetüket”, a hagyomány mai újraértelmezéseként.

A tárlat a 20. század történetét is feltárja, megmutatva, hogyan lett a keménycserép a modern háztartás alapanyaga. Az első világháború és Trianon után a kerámiaipar térképe újrarajzolódott, a hangsúly pedig fokozatosan a használhatóságra és a jó ár-érték arányra helyeződött át. A kispesti Gránit gyár formatervezett készletei, egymásba rakható tálai és a „spritzdekor” technika olyan praktikus, szerethető tárgyakat hoztak létre, amelyek ma is nosztalgiát ébresztenek. A hetvenes–nyolcvanas évek Házgyári konyhaprogramjának a tervei, prototípusai pedig már rendszerben gondolkodtak: kutatás, igényfelmérés és tervezés – modern, magyar történet, kerámiában elmesélve.

A keménycserép – bár sokak számára ismerős – még sosem jelent meg ilyen átfogó, tudományosan megalapozott, mégis közérthető formában. A Néprajzi Múzeum kiállításán a látogatók egyszerre láthatják a művészi csúcsteljesítményeket, a hétköznapok praktikusságát és a közösségi identitás tárgyait. A Hétköznapi luxus egyszerre tárgyal, vitat, pontosít – és közben elvarázsol.

Hat csodaszép tárgy, amit látni kell

1.Fonatos mintájú gyümölcskosár (Holics, 18. század vége) a Zsolnay-gyár tanulmányi gyűjteményéből. – Finom plasztika, klasszicista ízlés – a polgári asztal ikonja.

2.„Queen’s ware” hagyományt idéző, dinnye alakú mártásosedény Kassáról, a 19. század elejéről – A Wedgwood-hatás magyar története: elegancia, funkció és reprezentáció egy darabban.

3.Batizi fekete díszedény emlékanyag – Egy világszínvonalú technikai bravúr története – redukált égetés, ezüst/arany lüszter; a ’46-os iparműkiállítás sztárja volt.

4.Pápai biedermeier tányér, márványozott peremmel - Amikor a színek beköltöznek a tányérra: polgári divat és kézi festés találkozása.

5.Hollóházi „piros rózsás” falitányér (millenniumi évek körül) – A paraszti magyaros stílus csúcsa: erős színek, dús kompozíció – identitás a falon.

6.Gránit gyár modern konyhakészlete (1970–80-as évek) – Formatervezett, sorolható elemek – a magyar modern konyha szerethető alapjai Minya Mária és Semsey Gabriella tervei alapján, amelyek Formatervezési Nívódíjat is nyertek.

Leg–leg

1.Legnagyobb együttműködés: három országos közgyűjtemény közös, kutatásalapú bemutatója, soha ennyi keménycserép nem volt még együtt látható.

2.Legrégebbi hazai sztori: Holics – az első magyarországi „angol edény” (1786) és a klasszicista ízlés meghonosítása.

3.Legangolabb magyar inspiráció: Wedgwood kék-fehér kőcserép árujának magyar variációi (pápai virágcserepek).

4.Leggyakoribb hagyományos tárgytípus: a paraszti falitányér – feliratokkal, rózsacsokorral, címerrel, imával.

5.Legmerészebb anyagkísérlet: batizi fekete kőcserép ezüst/arany lüszterrel – technika és design kéz a kézben.

6.Legmagyarosabb „Sisi-pillanat”: Erzsébet királyné schönbrunni magyaros ebédlője apátfalvi és hollóházi készletekkel.

7.Legpraktikusabb modernitás: a Gránit egymásba rakható tálai – helytakarékos, korszerű, szép.