Szent Miklós Templom, Kővágótőttős

Képek forrása: http://www.itthon.hu

Templom

A hódoltság alatt folyamatosan itt élő lakosság a lehetőségeihez képest megőrizte, sőt bizonyára némileg javítgatta, és istentiszteleti célokra használhatta is a templomot. Azonban a hódoltság elmúltával Kővágótöttösre már nem került újra plébános. Radnai Mátyás pécsi püspök a töröktől való felszabadulás utáni esztendőben (1687) Kővágószőlősre küldött papot, aki Bakonya, Cserkút, Kővágószőlős és Kővágótöttös népének papja lett. Az 1714. évi egyházmegyei zsinat aktái említik a töttösi templomot. 1721-ben a templom ugyan használható, de meglehetősen leromlott állapotban volt. A templomot 1726-ban restaurálták. Ekkor még nem változtattak a templom építményén. 1780-ban az addig a középkori stílusjegyeket, viselő templomot a pécsi káptalan a korai igényeknek megfelelően átépítette. A régi, elég szűkös szentély helyébe bővebb, pontos félköralaprajzút építettek. A déli oldalon három XII. - XIII. századi keskeny, kisnyílású ablaka helyébe a barokk ízlésnek megfelelő ablakokat nyitotta. A nyugati bejáratnál a templom hajójában kórust építettek, ahova a későbbiekben kisméretű egymanuális, pedálos orgona is került. A templomhajóban az északi falon a sekrestyéből nyíló szószéket helyeztek el. Az addiginál nagyobb oltárt kapott a templom, a Szent Miklós oltárkép két oldalán levő Szent Antal, Szent Ferenc képeket szobrokkal cserélték ki. Az ekkor kialakult (késői) barokk templomot a következő két évszázadban igyekeztek karbantartani, idővel berendezése is némileg gazdagodott ugyan, de állagában meglehetősen leromlott. Az első nagy átépítés után 200 évvel, Csonka Ferenc Kővágószőlősi plébános ügybuzgalma és fáradozása eredményeként került sor a templom újabb, nagyszabású restaurálására, átépítésére. A szükséges terveket Schőner Lászlóné Pusztai Ilona, az Országos Műemlék Felügyelőség mérnöke készítette, és az 1980 1983 között végzett munkálatokat is Ő irányította. A templomépületet az 1780. évi átépítés utáni állapota szerint újították fel, mégis úgy, hogy a templom bizonyos törökkor előtti jellegzetessége bemutatásra került. Így a déli falon kibontottak egy középkori ablaknyílást, egy másik középkori ablaknyílás helyét pedig jelezték. A déli bejáratot a középkori formára állították vissza. Az 1780-as átépítésnél lebontott középkori szentély alapfalaiból kiindulva a középkori falak helyén kiemelt szintet alakítottak ki. A középkorból megmaradt keresztelő kutat a szentély közelébe, a szenteltvíztartókat a bejáratok mellé helyezték el. Az északi falon levő copf szószéket elbontották, a szószék nyílását befalazták. Az egész templom vakolatát belül is, kívül is leverték és a szükséges javításokat elvégezték, a tetőzetet, a toronysisakot teljességgel felújították. A barokk berendezésből csak kevés maradt a templomban. A múlt század végén festett Szent Miklóst ábrázoló oltárképet az északi falfelületre függesztették, mellette ugyancsak falra függesztve látható az egykor oltáron lévő két késő barokk faszobor (Páduai Szent Antal, Assziszi Szenet Ferenc), továbbá a teplomhajó és a szentély diadalíve sarkánál magasított állványon látható a régi oltár egy darabja (baldahin), amelyben a biblia van elhelyezve. A templom jelenleg használatos valamennyi berendezési tárgya új. Schőnerné tervei szerint keményfából készült a szembenéző oltár, a pasztofórium, az ambó, a szedilék, a húsvéti gyertya tartója és a padok. Az újjáépített templomot Bellon Gellért pécsi segédpüspök 1983. szeptember 17.-én áldotta meg, és adta át. Az 1980-1983 között végzett felújítás nem terjedt ki sem a csapadékvíz elvezetésére, sem a falak szigetelésére, ezért sajnos a templom fala 20 év alatt újra tönkrement. A falak egy másfél méter magasan felvizesedtek, a vakolat kívül-belül leromlott, az elektromos fűtés vezetékei életveszélyessé váltak. 2000-2004 között az Önkormányzat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium pályázatának segítségével a templomot felújította, és 2004 Pünkösd vasárnapján Tímár György plébános áldotta meg és adta át a község lakóinak. 2005-ben került átadásra a Toronyzene, mely naponta kétszer 1400-kor és 1800-kor játszza a rövidített Bányászhimnuszt: Tisztelet a bányász szaknak, Jószerencseáldás lengje át Bárha napfényt, odalent nem kapnak, Hőn imádják mégis a hazát... A "Tisztelet a bányász szaknak..." kezdetű német dal Közép-Európában, mint ünnepélyes bányászdal, Révay Károly szerint " Bányász himnuszként" volt általánosan ismert.